Az egyesület története
A francia Lumiere testvérek 1895-ben, Párizsban rendezték az első nyilvános mozgófénykép előadást. Az új látványosságnak, mely a kezdeti időben vásári sátrak és kávéházak bemutatóiból az egész világot átszövő hatalmas mozi-hálózattá fejlődött, mindenhol nagy sikere volt. A mozi-hálózat mellett mindenhol felépültek a filmek forgatásához szükséges filmstúdiók és a filmek készítéséhez és sokszorosításához szükséges filmlaboratóriumok.

A filmek készítéséhez mind nagyobb technikai felszereltség tartozott, s a vetítőernyőn látható kép, majd később a hallott hang minőségét biztosító, egyre újabb és jobb megoldásokat biztosító berendezések és eljárások felhasználására került sor.

Ahhoz, hogy a filmszínházakban a nézők a művészi élmény hatását mind jobban élvezhessék, a filmek készítését és vetítését mind jobb, mind tökéletesebb technikai berendezések biztosították.

A filmtechnika az elmúlt közel kilencven év alatt nagy fejlődést ért meg, s a huszadik század technikai forradalma az egyes szakterületek — optika, fotótechnika, finomtechnika, akusztika, elektroakusztika, elektrotechnika — együttműködésével hozta létre, a mozgóképek felvételének és vetítésének mai technikai színvonalát.

Természetesen e szakterületek együttműködése nélkül nem lehetett volna biztosítani a filmtechnika fejlődését. Ezt felismerve a filmtechnika szakemberei országonként egyesületekbe tömörültek, hogy kollektív összefogással biztosítsák a filmtechnika fejlődését. A magyar filmtechnikusok ilyen összefogása volt az 1933-ban megalakult Magyar Kinotechnikai Társaság.

A Társaságot Székely Sándor okl. gépészmérnök alapította és első elnöke Dr. Szabó Gusztáv műegyetemi tanár volt.

1934-38. között a Társaság munkájában nagy fellendülés tapasztalható. Ezekből az időkből írásos anyag sajnos nem áll rendelkezésünkre, de az akkori tagok elbeszélései egyértelműen ezt bizonyítják.

A háborús évek alatt ugyan az előadásokat nagy érdeklődés kísérte, de a rendkívüli állapotok miatt a Társaság működésében bizonyos hanyatlás mutatkozott. Egy 1942. február 1.-i névsor szerint ekkor 69 rendes és 1 jogi tagja volt a Társaságnak. (3. sz. melléklet.)

1945-ben Dr. Szabó Gusztáv elnök és Dr. Pozsonyi Gábor titkár ismét megindította a Magyar Kinotechnikai Társaság működését. A Belügyminisztérium a Társaság működését felülvizsgálta és engedélyezte. 1948-ban a Magyar Kinotechnikai Társaság csatlakozott az abban az évben megalakult MTESZ-hez. Ennek adminisztratív megoldása a későbbiekben az volt, hogy az Egyesület Közgyűlésén megszavazta feloszlatását és tagjai beléptek a MTESZ Híradástechnikai, Optikai és Finommechanikai Tudományos Egyesületébe.

A MTESZ keretei közt az egyesületi munkában rövidesen újból változás történt. A Híradástechnikai, Optikai és Finommechanikai Tudományos Egyesület kettévált. Az 1950. június 17-én megtartott I. közgyűlésen megalakult az Optikai és Kinotechnikai Tudományos Egyesület. Az 1952. február 28-i II. Közgyűlés elhatározza az Elektroakusztikai Szakosztály létrehozását. A III. közgyűlésen (1953. június 4.) megalakul a Fototechnikai Szakosztály. Az 1960-as V. közgyűlés, a Finommechanikai Szakosztály alapításának éve.

Az évek során lehetőség nyílt az Egyesület által szerkesztett folyóiratok megjelenésére, 1955-ben jelent meg a Kép- és Hangtechnika első száma, 1961-ben a Finommechanika-Mikrotechnika, 1976-tól a Színháztechnikai Fórum. Így lehetőség nyílt tagjaink tudományos munkáinak megjelentetésére.
Láthatóvá vált a zaj...